Bár elsőre kissé meglepő lehet, de hazánkban évente száznál is több földrengés pattan ki, az egyetlen szerencsénk, hogy az érzékeny szeizmikus műszereken kívül ezekből nemigen tapasztalunk meg semmit. A kis energiájú és sekély (maximum 10 km) mélységű, 2,5-3-as erősségű (magnitúdójú) földmozgásokból – amik a felszínen is érzékelhetőek, de jellemzően nem okoznak anyagi károkat – évente négy-öt jut a Kárpát-medence környékére, míg az igazán nagy 5.5-6-os magnitúdójú rengésekkel nagyjából ötvenévente találkozhatunk Magyarországon. A földrengések részletesebb megismerésében, a rengések észlelésében és mérésében, egy egyedülálló, nemzetközi összefogásból megszületett geodinamikai állomás segíti hazánkat, ami a Balaton északnyugati partján, a Badacsony nyugati lábánál fekszik.
A Pannon-medence lemeztektonikailag igen érdekes terület, hiszen itt feszül egymásnak az Afrika és az Európa között található mikrolemezek némelyike, ami tökéletes “célponttá” teszi hazánkat a szeizmikus események megfigyelésére. A Badacsonytördemicen található, holland-magyar-román tudományos együttműködés révén létrejött nemzetközi szinten is kiemelkedő jelentőségű Integrált Geodinamikai Állomás pedig nem kisebb feladatra vállalkozott – a már megszokott megfigyeléseken felül – minthogy előrejelezze a lehetséges rengéseket. Az ELKH Földfizikai és Űrtudományi Kutatóintézet Litoszféra-Fizika egységnek kutatói a geológia geofizikai és geokémiai megfigyelésével egy olyan új elmélettel állt elő, melynek következtében a földfelszín alatti kőzetolvadékból kipárolgó illó anyagokat (pl. szén-dioxid, metán, nitrogén és nemesgázok) vizsgálják az állomáson.
Richter-skála
Az eljárást kidolgozó Charles Richter 1935-ben tette közzé megfigyeléseit, melynek keretein belül a Richter-skála a földrengés erősségének műszeres megfigyelésen alapuló mérőszámát adja meg. Egy 4,5-ös magnitúdójú földrengés kipattanásakor nagyjából akkora energia szabadul fel, mint egy kisebb (20 kilotonnás, Nagaszaki méretű) atombomba robbanásakor.
A skála felfelé nyitott, vagyis nincs formális maximuma, bár a földrengések hatásmechanizmusa és a Föld szilárd kérgének mechanikai jellemzői alapján gyakorlatilag 10 feletti értékek nem fordulnak elő.
Másik fontos jellemzője, hogy két látszólag „hasonló” magnitúdójú érték például 5,4 és 6,4 között a kipattanó energiában kb. 32-szeres különbséget takar.
Bevezetése óta a legnagyobb erősségű földrengés a Richter-skála szerint 9,5-es volt: 1960. május 22-én Chilében pattant ki.
A híradások gyakran, a Richter-skála szerint közlik a földrengések erősségét, ám a gyakorlatban már több évtizede nem a Richter-skálát alkalmazzák a szeizmológusok, annak pontatlanságai miatt. Amerikában a Momentum Magnitúdó Skálát (MMS), Európában pedig az Európai Makroszeizmikus Skálát (EMS) alkalmazzák.
Mérni csak pontosan, szépen
A terepen működő, kihelyezett állomáson a kutatók a legmodernebb, professzionális eszközökkel dolgozhatnak, hiszen a vizsgálandó illó anyagok összetétele – és főleg az összetétel apró változásai – elsődleges fontosságúak a kutatás szempontjából. A talajból feltörő gázok koncentrációját így folyamatosan és a lehető legnagyobb pontossággal tudják mérni a legmodernebb Fourier-transzformációs infravörös spektrométer segítségével. Ráadásul a telepítés során a szakemberek arra is figyeltek, hogy a teljesen automatizált, az időjárási körülményeknek és hőmérsékletnek (pl. az erős napi hőingadozásnak és akár viharos szeleknek) is ellenálló rendszer megfelelő biztonsági funkciókkal legyen ellátva. A terepi laboratórium a nap 24 órájában működik – akár hétpercenkénti mérési ciklusokkal -, és az állomás távolról történő elérése lehetővé teszi az adatok biztonságos és folyamatos átmentését, majd azok gyors feldolgozását a kutatók számára.
Amikor a föld belsejében (több tíz kilométer mélyen) lejátszódó lemeztektonikai mozgások hatására feszültség keletkezik, akkor a korábban említett illók (átmeneti halmazállapotú anyag a gáz és folyadék között) áramlási sebessége megváltozik. A szakemberek elképzelése szerint ez a sebességváltozás egy megnövekedett, u.n. kigázosodást eredményez közvetlenül a földrengés előtt. A megugrott gázkoncentráció pedig feltételezhetően akkora, hogy a terepi laboratóriumban található infravörös készülék mérni tudja. Amennyiben több földrengés esetén egy egységes visszatérő mintázat mutatkozik, akkor a szakemberek előtt lehetőség nyílik egy földrengés előtti jelzés meghatározása. Az illók összetételének, a kőzetek elektromágneses tulajdonságainak és az időjárás együttes megfigyelésével a geodinamikai állomás kutatói így olyan “ujjlenyomatokat” alkothatnak, ami egy olyan “fegyvert” adhat a kutatók és szakemberek kezébe, ami akár emberéletek millióit mentheti majd meg a nagyobb földrengés sújtotta területeken is. Az út, egy megfelelő pontosságú földrengés-előrejelző rendszerhez még bizony hosszú, de az első fontos lépéseket már megtették hazai szakemberek a Balaton és a Badacsony-tanúhegy határán.
