A maja indiánok hite szerint a méhisten teremtette a földet. Ebből fakadhat az is, hogy nyelvükön a méz és a világ jelentését ugyanazon szó hordozza. A méz szinte minden kultúrában megjelenik, a legősibb mézzel kapcsolatos leletek 16 000 évesek. Már az őskorban is fogyasztották a méhek termékeit, amit bizonyít a Spanyolországban található Arana barlangban lévő sziklarajz is, melyen egy lány éppen lépesmézet szed egy üregből. Az ókorban is jelentős szerepe volt a méznek, hiszen például az asszírok mézzel készült gyógyszereket alkalmaztak, és Egyiptomban is igen széleskörűen használták fel ezt a különleges anyagot és a méhészet egyéb termékeit, például balzsamozásra, szobrok készítésére. Az arab világban és az ősi Kínában is fontos gyógyszernek számított, és természetesen mindenhol előszeretettel fogyasztották is azt.
De mi is ez az ősi csodaszer valójában?
Nagyon leegyszerűsítve a méz nem más, mint egy alacsony víztartalmú cukoroldat. De ássunk kicsit mélyebbre ennél. A fő összetevője valóban a glükóz (köznapi nevén: szőlőcukor), a fruktóz (gyümölcscukor) és a víz. Ezen felül azonban tartalmaz még más cukrokat, például szacharózt (répacukor, azaz az étkezési cukor) is kis mennyiségben (ez fajától függően változik, például a levendula mézben akár 15 % is lehet) valamint más cukrokat, mint a maltóz, a turanóz, az izomaltóz, a cellobióz, az izopanóz és még sok más cukrot különböző mennyiségben. Ezen kívül még fehérjéket (köztük enzimeket), vitaminokat, flavonoidokat, fenolos savakat, ásványi anyagokat, és különböző illékony komponenseket is találunk a mézben, illetve az ún. hidroximetilfurfurolt (HMF).
A mézben az esszenciális ásványi anyagok mennyisége változó (a méz száraz tömegének kb. 0,2%-a), ami a méz botanikai eredetétől, a környezeti körülményektől és a feldolgozástól függően változik. Összetevői között a legnagyobb mennyiségben az ásványi anyagok közül kálium, kalcium, réz, vas, magnézium, mangán, foszfor, nátrium, cink és szelén található. A méz kis mennyiségben vitaminokat is tartalmaz, mint például aszkorbinsavat (C), tiamint (B1), riboflavint (B2), niacint (B3), pantoténsavat (B5) és piridoxint (B6).
Mivel mérünk?
A mézzel kapcsolatos kutatási eredmények nem jöhettek volna létre olyan analitikai felszereltség nélkül, ami a laboratóriumi vizsgálatokhoz elengedhetetlen. Ilyen például a folyadékkromatográfhoz kapcsolt tömegspektrométer, amelynek az évek során, a folyamatos fejlesztői tevékenységnek köszönhetően egyre nagyobb az érzékenysége, pontossága, így egyre több és – ami még ennél is fontosabb – pontosabb eredményt ad a kutatók kezébe. A Sciex által forgalmazott X500R QTOF rendszer, a SCIEX OS szoftver, a MarkerView szoftver és az MS/MS könyvtárak felhasználhatók egy nem célkomponens analízis, hanem screening, pásztázó módszer kifejlesztésére és alkalmazására a méz kémiai profiljának vizsgálatára és a – sajnos egyre gyakrabban előforduló – hamisított anyagok szűrésére egyaránt.
Milyen hatással bírhat?
A méz egészségre gyakorolt hatását számtalan kutató vizsgálta már, egyes tanulmányok olyan eredményeket mutattak, mint pl. a méz flavonoid- és fenolsavtartalma kulcsszerepet játszik az emberi egészségben, köszönhetően a magas antioxidáns és gyulladáscsökkentő tulajdonságaiknak. A méz antimikrobiális képességgel és rákellenes hatással rendelkezik a különböző típusú daganatokkal szemben, mivel a sejtburjánzásban szerepet játszó molekuláris útvonalakra hat. Emellett antidiabetikus aktivitást is kimutattak, a glükóz, a fruktozamin és a glikozilált hemoglobin szérumkoncentrációjának csökkentésével. A méz védő hatást fejt ki a szív- és érrendszerben is, ahol elsősorban az alacsony sűrűségű lipoproteinek oxidációját akadályozza meg, de az idegrendszerben, a légzőrendszerben az asztma és a bakteriális fertőzések ellen, valamint a gyomor-bélrendszerben is hasznosnak bizonyult. Egyes kutatások szerint a méz jótékony hatása sportolóknál is kimutatható, valamint fontos forrása a makro- és mikrotápanyagoknak.
Érdekesség, hogy az ókorban a méhek fullánkjait Ámor, a szerelem isten nyilaihoz hasonlították, maguk a méhek pedig a szorgalom jelképévé váltak és ekkorra a méz már mindent gyógyító csodaszer és univerzális ellenméreg hírében állt. Külsődlegesen is rendszeresen alkalmazták fejfájás és impotencia ellen, de bedörzsölve a tetvek és poloskák elpusztítására bevált ellenszerként is kiválónak bizonyult. Galenus általános erősítő és potencianövelő, valamint fiatalító szernek tartotta, míg Plinius egyszerûen csak mennyei csodaszernek nevezte. A provanszi rozmaringméz különösen hatékony szer hírében állt, mint potencia- és erősítõszer.
De nem csak mézzel él az ember…
A méhek közel 125 millió éve élnek a Földön, ami egyedülálló evolúciós siker, ezáltal lehetővé vált számukra, hogy a Föld szinte minden élőhelyén képesek megélni. Ez a fennmaradási képesség nagyrészt az általuk előállított különleges termékek (méz, méhviasz, méreg, propolisz, virágpor és méhpempő) kémiai összetételének és alkalmazásának köszönhető, hiszen például a méhek kórokozó mikroorganizmusok ellen használt szerét, a propoliszt az ember ősidők óta gyógyszerként használja.
A méz tehát a természet egy kisebb csodája, épp ezért a későbbiekben még biztosan foglalkozunk a “folyékony arannyal” a magazin hasábjain.
