Azt már régóta tudjuk, hogy a dohányzás káros az egészségre. Általában azonban inkább arról szoktunk beszélni, hogy ez a dohányzó ember számára káros, arról kevesebb szó esik, hogy mi a helyzet a passzív dohányosokkal, vagyis azokkal akik a kieregetett füstöt szívják. A dohányzás mint fogalom vagy mint cselekvés elég nagy csoportot fed le, hiszen különböző módszerekkel, eszközökkel és dohánnyal vagy éppen dohány nélkül is lehet szívni a füstöt vagy füstnek látszó párát. Nem is olyan régen magyar tudósok arra voltak kíváncsiak, hogy vajon a marihuánás dohányzás (tehát a füves cigi) vajon más hatással van-e szervezetre, mint a „klasszikus” cigaretta.
Fontos leszögezni, hogy mind a cannabis-, mind az egyéb dohánytermékek alkotórészei egyaránt mérgezik a tüdőszöveteket. Ráadásul, amikor a cannabist és a dohányt összekeverik, ezek a nem kívánt hatások még erősebbek lehetnek. A marihuána (fű, vagy kannabisz) felhasználása általában cigarettaként a leggyakoribb, de pipába töltve is használhatják. De olyan is létezik, aki a hagyományos dohánylevélből készült szivart bontja fel és a benne lévő dohányt kenderre cseréli.
A füves cigi hatása gyorsan jelenik meg, pár percen belül már érezhető, fél óra múlva már megnövekszik a pulzus, fellépnek a mozgás- és egyensúlyi zavarok és a látás is homályosul. Általában ez az érzés két- három óráig áll fenn. Egyes vizsgálatok szerint az átlagos füvező több füstöt lélegez be, és azt hosszabb időn keresztül benn is tartja, mint egy klasszikus dohányból készült cigarettát szívó személy. Több tanulmány is napvilágot látott már melyek szerint egy füves cigaretta elszívásakor ötször több rákkeltő anyag jut a szervezetbe, mint a hagyományos cigarettázáskor, és a füvezés torokfájáshoz, légcsőhuruthoz is vezet. Egyes kutatások szerint a THC (tetrahidrokannabinol, a cannabis elsődleges hatóanyaga) csökkenti az immunrendszer azon képességét, amely a tüdőt megvédi a fertőzésektől. További érdekesség, hogy míg a hatvanas években egy joint átlagban 10 milligramm THC-ét tartalmazott, mára ez 150 milligrammra nőtt.
IVIS SpectrumCT In Vivo Imaging System
Ne menjünk el szó nélkül azon eszközök mellett sem, melyek az ilyen vizsgálatokat lehetővé teszik. Az asztali in vivo mikro-CT kis laboratóriumi állatok (egerek, patkányok, …) szkennelésére alkalmas, lehetővé téve az egér teljes testének szkennelését egyetlen kamera látómezejével. A változó röntgenenergia a szűrők széles választékával kombinálva optimális képminőséget biztosít a különféle kutatási alkalmazásokhoz, beleértve a pneumológiát, a kardiológiát és a testösszetétel-elemzést. Az in vivo mikro-CT emellett alacsony sugárdózist ad az állatoknak, ami lehetővé teszi a többszöri vizsgálatot a longitudinális preklinikai vizsgálatokban a nem kívánt sugárzás okozta mellékhatások kockázata nélkül. A teljesen integrált fiziológiai megfigyelő csomag lehetővé teszi az állatok jólétének folyamatos nyomon követését és ellenőrzését videofolyam, EKG, hőmérséklet- és légzésérzékelés által. Hosszabb intervallumban ugyanazokban a kísérleti állatokban in vivo nem invazív módon tudjuk követni a kórfolyamatok lezajlását, így állatjóléti szempontból is kedvező műszerről beszélünk.
Mivel a marihuána felhasználása (és legalizálása) bizonyos súlyos egészségügyi állapotokban fontos klinikai eszköz, és a rendelkezésre álló humán adatok a számos egyéni befolyásoló tényező miatt ellentmondásosak, a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának kutatói komplex, integratív megközelítéssel elemezték a krónikus marihuánafüst-expozíció tüdőre gyakorolt hatásait egy prediktív egérmodellben.
Ezen kísérletek eredményei teljesen egyértelműnek bizonyultak: a marihuánát szívó egereknél súlyosabb tüdőkárosodást mutattak ki a dohányfüsthöz képest, ami összhangban volt az irodalmi adatokkal.
Számos tanulmány számolt be arról, hogy a kannabisz tüdőfunkcióra gyakorolt káros hatása eltér a dohányétól, de nagyon nehéz megbízható összehasonlító klinikai vizsgálatokat végezni a számos befolyásoló tényező miatt. Arra a következtetésre jutottak azonban, hogy napi egyetlen marihuána cigaretta figyelemre méltóan növeli a rosszindulatú tüdődaganatok kockázatát évente, ami összevethető az egy doboz dohánycigaretta által kiváltott kockázattal.
Fontos azt is megemlíteni, hogy a marihuána és a dohány, valamint füstjük kémiai összetétele alapvetően különbözik; a marihuána nem tartalmaz nikotint, a dohányból pedig hiányoznak a kannabinoid-származékok. Továbbá a marihuána füstje kétszeres koncentrációban tartalmaz fenolt, benzantracént, naftalint, acetaldehidet, hidrogén- cianidot és ammóniát, mint a dohány. Valószínűleg ezen irritáló anyagok nagyobb mennyisége felelős a légutakban kifejtett nagyobb gyulladáskeltő hatásáért. Továbbá a vér karboxi-hemoglobin szintje ötször magasabb, a belélegzett kátrány mennyisége pedig háromszor nagyobb volt a marihuánát használóknál, mint a dohányfüstöt szívóknál.
A képalkotó rendszerek egyre pontosabbá válnak majd és egyre világosabb képet kaphatunk arról, hogy vajon a dohány vagy marihuána ártalmasabb, azt azonban mindannyian kijelenthetjük, hogy a legegészségesebb, ha igyekszünk minél többet a természetben, friss tiszta levegőn megtölteni a tüdőnket és kiengedni a fáradt gőzt.
Forrás: Am J Physiol Lung Cell Mol Physiol 313: L267–L277, 2017.