Sokan hallottunk már arról, hogy a tengerekben, óceánokban mennyi – főként műanyag – hulladék lebeg és úszik a tengeri élőlények között. Egyes becslések szerint 2025-re több műanyag lesz az óceánokban, mint hal.
Ezek a műanyag hulladékok a vizekben nem homogén eloszlásban vannak jelen, hanem az áramlatok miatt egy-egy helyen összetorlódnak, koncentrálódnak és ezt az összetorlódott szemét hordalékot nevezzük szemétszigetnek.
Sajnos vizeink több ilyen szemétszigetet is tartalmaznak, ezek közül a legkorábban felfedezett és jelenleg legismertebb, a nagy Csendes óceáni szemétsziget, ami 700.000-1,5 millió négyzetkilométer között lehet. Ez nagyjából Texas állam vagy Oroszország méretével hasonlítható össze, de egyes becslések a sziget méretét 1,6 millió négyzetkilométerre teszik, ami Franciaország területének háromszorosa, Magyarország területének több mint a hétszerese. Ezen a területen körülbelül 1,8 milliárd különböző méretű és összetételű műanyag darab szóródik szét, a súly pedig nagyjából 80 ezer tonna.
Hol található szemétsziget az óceánon?
Jelenlegi tudomásunk szerint, földünkön öt nagy óceáni szemétsziget található, de a folyamat sajnos nem állt meg, még most is alakulóban vannak a hasonló szemétszigetek.
A világ öt legnagyobb műanyagból összeállt szigete egybeesik a fő óceáni örvényekkel: kettő a Csendes-óceánon, a kettő az Atlanti-óceánon és egy az Indiai-óceánon. Úszó műanyag szemétből képződött szigetek azonban bolygónk más tengereiben is előfordulnak például a Földközi-tengeren és a Karib-tengeren, bár ott sokkal kisebbek és szétszórtabbak.
Hogyan fedezték fel a Csendes Óceáni szemétszigetet?
Erről több történetet is olvashatunk. Egyesek szerint 1997-ben Charles Moore amerikai óceánkutató fedezte fel, amikor a Hawaii-szigetek körüli jachtversenyről hazafelé óriási szeméttengeren keresztülhaladva ráébredt a probléma valódi súlyára, és értesítette a közvélemény. A történethez tartozik, hogy a szemétszigetről először 1988-ban tett említést az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA), de a hír ekkor még nem lett ennyire felkapott. Egy másik történet szerint a szemétsziget felfedezése a véletlen műve volt: a ‘90es években, amikor egy sportcipőket szállító hajó elsüllyedt és a cipő szállítmánynak csak töredéke bukkant fel a partokon. Ekkor kezdtek utánajárni, hogy hova tűnhetett a maradék rakomány.
A szemétsziget pontos korát nem tudjuk még, de a benne úszkáló és még felismerhető tárgyak, illetve a mikroműanyagok mérete alapján úgy ítélik, hogy már az 1950-es évek óta gyűlik a hulladék a Csendes-óceánnak ezen a részén.
Honnan jön és mit tartalmaz a sziget szemete?
Bár azt gondolnánk, hogy egy szemétsziget tele van PET palackokkal, egyszerhasználatos evőeszközökkel vagy tányérokkal, a jelenlegi vizsgálatok azt mutatják, hogy a szemét jelentős részét nem a szárazföldről érkező darabok, hanem 75-86 százalékban a tengereken használt halászhálók, halászati eszközök, illetve az egyes cunamik által besodort használati tárgyak alkotják. Emellett természetesen sajnos ott vannak az egyszerhasználatos műanyag tárgyak és egyéb az ember által eldobált, és a folyók által az óceánba hordott hulladék.
Hogyan vizsgálják a szemétsziget összetételét?
A szemétszigeten található hulladékok eredetét, anyagát, és egyéb paramétereit a kutatók infravörös spektroszkópiás vizsgálatokkal képesek azonosítani. A vizsgálat lényege, hogy a mintával érintkező – a PerkinElmer Spotlight 400 FT-IR képalkotó rendszerhez hasonló eszközök által generált – hullámok a határfelületen elnyelődnek, visszaverődnek vagy szóródnak, melyeket a készülék érzékel, így minden anyagra, egészen egyedi, szinte ujjlenyomat-pontosságú a kapott infravörös-spektrum. Az IR készülékek képesek akár egyetlen mikroszkopikus részecske elemzésére is, vagy több részecske együttes vizsgálatára és a teljes minta feltérképezésére egyaránt. A műszer használatának további előnye, hogy a mérés mindössze pár másodpercig tart és a minták akár helyben is vizsgálhatók, mivel a műszerhez kifejlesztett vizsgálati eljárás nem igényel különleges mintaelőkészítést. A vizsgálatokról és ehhez szükséges készülékekről a mikroműanyagokkal foglalkozó előző cikkünkben is írtunk.
Érdekes továbbá, hogy a kutatási eredmények szerint a szemétszigetet alkotó tárgyak főként nem Amerikából származnak, mivel Japánt és a Hawaii-szigeteket azonosították a legjelentősebb forrásként, de alapvetően az összes szemét 80%-át mindössze öt ország produkálja.
A szárazföldről elszabaduló szemét a folyók áramlásával a Csendes-óceánba kerül, ahonnan egy körkörös tengeráramlás egyre beljebb szállítja, majd az áramlat közepén, egy viszonylag nyugodt részen összetereli a kisebb-nagyobb darabokat. A gond ezzel az, hogy a műanyagokat a baktériumok nem tudják lebontani, így az összeterelt nagy mennyiségű műanyag egyre csak gyűlik és felaprózódik, de nem tűnik el és mikroműanyag formájában akár évszázadokig jelen lehet a vízben.
A szemétsziget élővilága
A Midway-szigeteken fészkelő Laysan-albatroszok gyakran emlegetett áldozatai a tengeri műanyag szennyezésnek. A tengeri albatrosz fiókák szó szerint éhen haltak a begyükben felhalmozódott műanyagtól, melyet azok a halak ettek meg, melyekkel a szüleik etették őket. Minden harmadik fióka ennek következtében pusztul el és volt olyan madár, akinek a gyomrából közel 300 műanyagdarabot távolítottak el a kutatók.
Gyakorlatilag már minden itt fészkelő madár szervezetében kimutatható a műanyag kisebb-nagyobb mennyiségben, hiszen a műanyag vonzza a tengeri madarakat és a halakat, mivel színe és formája a táplálékukra emlékezteti őket. Azáltal, hogy a tengeri állatok műanyagot fogyasztanak, az élelmiszerláncba is bekerül a műanyag, hiszen ezen fajokat más ragadozók, sőt az emberek is megeszik.
Érdekesség, hogy a kutatók növényeket és állatokat, köztük tengeri rózsákat, apró rovarokat, puhatestűeket és rákokat is találtak a szemétsziget 90 százalékán.
Érdemes meglátogatni egy ilyen szemétszigetet?
Ha kikötni szeretnénk egy hajóval a szigeten és sétálni egyet a szeméthegyen, majd az itt készült képeket kiposztolni, az bizony nem fog menni, mivel a sziget 94 százalékát mikroműanyagok, vagyis olyan műanyagdarabkák alkotják, amelyek 5 mm-nél kisebbek, ezért puszta szemmel szinte észrevehetetlenek. Kiterjedésük azonban hatalmas.
A 2017-ben, a Csendes-óceán déli részén felfedezett sziget az északi társánál is nagyobb kiterjedésű, 2,5 millió négyzetkilométer, ami azt jelenti, hogy Magyarország 27-szer elférne a területén és az ENSZ Környezetvédelmi Programjának elmondása szerint a csendes-óceáni “nagy-szemétsziget” olyan gyors ütemben növekszik, hogy hamarosan a világűrből is látható lesz.
