Egy átfogó kutatás szerint az elmúlt nyolcvan évben drasztikusan csökkent az általunk fogyasztott a zöldségek és gyümölcsök ásványianyag tartalma, amiben a növényfajták változása, a mezőgazdasági iparosodás és a szén-dioxid kibocsátás is szerepet játszhat.
Kezdjük azzal, hogy a szervezetünk számára a vitaminok épp olyan létfontosságúak, mint az ásványi anyagok, illetve az egyéb élettani hatással rendelkező további anyagok vagy elővitaminok (pl. karotinoidok) Hogy egy példát hozzunk, D-vitamin hiány miatt a kalcium (ami egy igen fontos ásványi anyag) nem képes megfelelően a csontokba épülni, így a korai időkben súlyos csontdeformációt okozott, meglágyult a koponyacsont, torzultak a bordák, ami bizony elég ijesztően hangzik. Szerencsére a súlyos angolkór (a D-vitamin hiány okozta sárgaságot és egyéb szimptómákat nevezték el így) ma már csak ritkán üti fel a fejét, de ebből az egy példából is jól látszik, hogy mekkora hatással vannak immunrendszerünkre a vitaminok. Az ásványi anyagok – mint amilyen az előbb említett kalcium is – jellemzője hogy szintén létfontosságúak, ahol kissé tovább bontva elkülönítünk makroelemeket (mint pl. a foszfor, kálium, kalcium) és mikro- (vagy más néven) nyomelemeket, mint amilyen a cink, a fluor, jód vagy épp a kobalt. Az ásványi anyagok – azon belül is a mikroelemek – egyik legismertebbike a vas, ami a vérben található hemoglobin által szállított oxigénre van jótékony hatással, így érthető, hogy a vas fontos szereplője lett az angol kutatásnak is.
A félreértett spenót
Popeye létezése óta minden gyerek tudja, hogy a spenóttól szuperhősöket megszégyenítő muszklijaink lesznek. Ám érdekes módon az alkotók anno nem a spenót vastartalmára, hanem inkább az A-vitamin fontosságára fókuszáltak. A rajzfilmek igazán hatásosnak bizonyultak, hiszen a sorozat indulása után több mint 30%-kal nőttek a spenót eladások. Ehhez az – azóta már megcáfolt tévhit – is hozzájárult, miszerint az 1800-as években egy német tudós véletlenül rossz helyre tette a spenót vastartalmára vonatkozó adatban a tizedes vesszőt. A vas- és egyéb ásványianyag tartalom mérésére a kutatók többek között az u.n. TDS (Total Dissolved Solids) méréseket használják a mintákon és a spenót magas vastartalmát az 1800-as évek óta a kutatók már igazolták.
PerkinElmer NexION ICP-MS műszercsalád
A PerkinElmernek nagy hagyománya van az ICP-MS műszerek gyártásában. A PerkinElmer NexION ICP-MS sorozat lehetővé teszi különféle környezeti vagy egyéb, magas oldott szilárdanyag-tartalmú (TDS) minták fémkoncentrációjának (főelemek és nyomelemek egyaránt) meghatározását alacsony kimutatási határokkal. Szabadalmaztatott technológiák sorával tervezték úgy az eszközöket, hogy a karbantartási igényt minimalizálják változatos mátrixú és magas oldott szilárd anyag tartalmú (TDS) minták esetén is. A NexION a világ legrobusztusabb és legsokoldalúbb ICP-MS platformja.
Alultápláltságról beszélhetünk elégtelen kalóriabevitel (mennyiségi éhezés) és elégtelen tápanyagbevitel (minőségi éhezés) esetén. Ebből következik, hogy a kívülről egészségesnek tűnő vagy akár túlsúlyos ember is lehet alultáplált, amennyiben a bevitt tápanyagok összetétele nem megfelelő. Az alultápláltság sajnos igen széles kört érint a bolygón, aminek több más mellett az egyik oka a gyümölcsökben és zöldségekben szegény étrend, de az is súlyosbíthatja a problémát, hogy a huszadik század során az Egyesült Királyságban és más országokban a gyümölcsök és zöldségek esszenciális ásványianyag tartalmának csökkenéséről számoltak be a szakemberek. Az Egyesült Királyság Élelmiszer-összetételi táblázatainak három kiadásából (1940, 1991 és 2019) készült elemzésben bizony riasztó adatokat láthatunk, hiszen szinte valamennyi elem koncentrációja csökkent 1940 és 2019 között. A legnagyobb általános csökkenést ebben a 80 éves időszakban a nátrium (52%), a vas (50%), a réz (49%) és a magnézium (10%) mutatta, míg a zöldség- és gyümölcs víztartalom általánosan 1%-al nőtt.
Az ásványi mikrotápanyagokból fakadó alultápláltság ismert, de a probléma számszerűsítéséhez sajnos nem áll rendelkezésre elegendő globális adat: csak a vérszegénységet (a vashiányhoz és más okokhoz kapcsolódóan) és a jódállapotot értékelik részletesen, de ezek az adatok sem frissültek 2005 óta: a jódhiányt globálisan az általános népesség körében 35%-ra becsülik (WHO 2004), a vérszegénység globális előfordulását pedig 25%-ra (WHO 2005). Ennek tükrében a kutatók egyrészt a megfelelő globális és lokális adatgyűjtést, illetve az élelmiszer-rendszerek fejlesztését egyaránt joggal sürgetik, amellett hogy a bolygó lakosságát is sokkal tudatosabb zöldség- és gyümölcsfogyasztásra kellene ösztökélni. Az adatgyűjtés mellett a javaslatok között szerepel, hogy a termelés fenntarthatósága mellett az agráriparnak az egészségügyi és táplálkozási szempontoknak megfelelő fejlesztéseket kell végrehajtaniuk, hiszen jelenleg a termelés, termesztés és feldolgozás során – jó esetben – sok program még mindig csak egy-egy tápanyaggal foglalkozik, mint amilyen a vas- vagy cinkpótlás, a többi létfontosságú tápanyagot szinte teljesen figyelmen kívül hagyja. A több mikrotápanyagból eredő alultápláltság fenntartható és holisztikus módon történő kezelése tehát már most is elsődleges fontosságú bolygónk, de leginkább az emberiség szempontjából, így ez a terület a közeljövőben még fontosabb szerepet kell kapjon.
