A zsizsikes liszt a jövő prémium élelmiszere?
Közönséges lisztkukac, keleti vándorsáska, házi tücsök… vajon mi a közös ezekben a bogarakban?
A válaszhoz ne keressünk bonyolult tudományos magyarázatokat, a megfejtés ennél egyszerűbb: ezek a rovarok már most is engedélyezett élelmiszerek, illetve élelmiszerösszetevők az Unió területén.
De vajon miért volt szükség rá, hogy ezek a rovarok is „ehető” státuszt kapjanak Európában?
A környezetvédelem szempontjából több olyan elmélettel találkozhattunk mely szerint az állati fehérjék előállítása túl nagy ökológiai lábnyommal jár, így környezetünkre negatív hatással van, ráadásul az egyre fokozódó élelmiszerválság is az új, könnyen előállítható és fenntartható táplálékforrások minél gyorsabb bevezetését mozdítja elő.
Bizonyos népcsoportoknál már az ősi időktől kezdve teljesen megszokott élelmiszernek számítanak a sáskák, tücskök, lárvák, kukacok, stb., hiszen több mint 2000 rovarfajról ismert, hogy bizonyos népcsopotok előszeretettel fogyasztják. A legnagyobb rovarfogyasztás Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában figyelhető meg, ahol ezeket az élelmiszereket általában a szegényebb rétegek választják, akik csak így jutnak hozzá a megfelelő tápanyagpótláshoz. Világszerte a leggyakrabban fogyasztott fajok (jelenleg a világ 113 országában) a hernyók, méhek, darazsak és hangyák, amit a szöcskék, sáskák és tücskök, kabócák, levéltetvek és bogarak, termeszek, szitakötők, legyek és egyéb fajok követnek.
Bizonyos rovarok egyes esszenciális tápanyagokból jelentős mennyiséget biztosítanak az emberi szervezet számára. A lisztkukacok esetében például, a saját tömegük közel hetven százaléka fehérje, ráadásul az omega-3 zsírsav tartalmuk is kiemelkedő. A halak húsával összehasonlítva – amely kb. 2% omega-3 zsírsavat tartalmaz – a lisztkukacok ennek hétszeresét biztosítják. A fehérje előállítására azok a rovarfajok a legideálisabbak, amelyeknek rövid a fejlődési idejük és minél többféle különböző takarmánnyal lehet etetni őket, ugyanakkor a tápanyag-összetételük kedvező a kiválasztott „szüretelési érettség” fokban. A kutatók mérései alapján, a házi tücsök, a lisztbogár, a fekete katonalégy és a házilégy a leginkább tápanyagdús fajok.
Mindazonáltal élelmiszereinkben csekély részben eddig is előfordulhattak, sőt elő is fordulnak rovarok, rovarmaradványok. Az élelmiszerek csomagolásain látható “hírhedt” E jelölések esetében például az E120 bizony a bíbortetű kivonatát jelöli, és ételszínezésre használja az élelmiszeripar: leggyakrabban húsipari termékekben, fagylaltokban, lekvárokban, található meg ezen kárminvörös elnevezésű színezék. Azt pedig mindannyian tudjuk, hogy egy-egy kukac előszeretettel férkőzik be a cseresznyébe vagy a barackba, de bármilyen meglepő még a csokoládé is tartalmazhat rovarokat. Egy amerikai felmérés szerint az átlagos csokoládéban nyolc különböző rovarmaradvány található. Aggodalomra azonban semmi ok, hiszen az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszer-engedélyezési Hivatal (FDA) álláspontja szerint minden olyan csokoládé, melynek száz grammjában kevesebb, mint hatvan “rovardarab” található, az biztonsággal fogyasztható. Egy felmérés szerint a legtöbb rovarmaradványt a kávéval főzzük le és isszuk meg (130 ezer rovarmaradvány évente), ezt követi a búzaliszt (90 ezer rovarmaradvány évente), de a tészták, zöldségek, a kenyér, vagy akár a sör is tartalmazhat ilyen jellegű szennyeződéseket. Érdekesség még, hogy például a csótányallergia létező probléma, melyről 1943-ban számoltak be először, és 1959 óta már bőrteszt is létezik a szűrésére.
Természetesen az élelmiszeripar igyekszik a lehető legjobban kiszűrni a rovarmaradványokat, de el kell fogadnunk, hogy ezek az apró lények bizony megbújnak élelmiszereinkben és előbb, vagy utóbb pedig nagyon valószínű, hogy az éttermek menüjén már külön fogásként élvezhetjük őket.
Európában és az USA-ban egyelőre a rovarok még nem túl kívánatos élelmiszerek, azonban egy kutatás során az derült ki, hogy ha magasabb áron kínálják ezeket a termékeket a fogyasztóknak, úgy szívesebben veszik meg. Így tehát furcsa módon az ázsiai szegényebb réteg eledele nyugaton luxuscikk kell legyen ahhoz, hogy az emberek elfogadják.
